Ugrás a tartalomhoz

Christopher Hampton

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Christopher Hampton
SzületettChristopher James Hampton
1946. január 26. (80 éves)[1][2][3][4][5]
Faial
Állampolgárságabrit
Foglalkozása
Iskolái
  • New College
  • Reigate St Mary's School
Kitüntetései
Lista
Rendezői pályafutása
Aktív évek1966–
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb adaptált forgatókönyv
Veszedelmes viszonyok (1989)
Az apa (2021)
BAFTA-díjak
Legjobb adaptált forgatókönyv
Veszedelmes viszonyok (1990)
Az apa (2021)
Tony-díjak
Legjobb szövegkönyv musicalben
Sunset Boulevard (1995)
Legjobb eredeti zene
Sunset Boulevard (1995)
A Wikimédia Commons tartalmaz Christopher Hampton témájú médiaállományokat.

Sir Christopher James Hampton, CBE, FRSL (Faial, 1946. január 26.[1][2][3][4][5] –) kétszeres Oscar-díjas brit drámaíró, műfordító, forgatókönyvíró és rendező.

Élete és pályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brit szülők gyermekeként született Faialon, az Azori-szigetek legnagyobbikán, mivel apja, Bernard Patrick Hampton a Cable & Wireless távközlési cég mérnökeként éppen hosszabb ideig ott dolgozott,[12][13] akinek munkája miatt a család Ádenbe, majd az egyiptomi Alexandriába költözött. Az 1956-os szuezi válság miatt a család kénytelen volt sietve, vagyona nélkül elhagyni az országot. Christophert és bátyját Angliába küldték, míg az apa továbbra is nemzetközi szinten tevékenykedett a cégénél.

Miután egy reigate-i iskolába járt (Surrey), 13 évesen három év után átment a Lancing College-ba, a nagy múltú angol magániskolába. Egyik iskolatársa David Hare drámaíró volt, Harry Guest költő (* 1932) pedig ott tanított.

1964-től németül és franciául tanult az oxfordi New College-ban, ahol 1968-ban első osztályú diplomával végzett.[14][15]

Áttörése rendkívül korán következett be: 1966-ban a Mikor láttad utoljára anyámat? című darabjával, amelyet a mindössze 20 éves Hampton egy anya viszonyát mutatja be fia legjobb barátjával a londoni West Enden.[16] 1973-ban debütált forgatókönyvíróként a Babaház című filmmel, amely Henrik Ibsen színdarabjának Broadway-produkciója alapján készült. 1979-ben íróként dolgozott a Mesél a bécsi erdő című filmen, amely Ödön von Horváth azonos című darabja alapján készült.

1985-ben a Royal Shakespeare Company elkészítette Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című regényének adaptációját. Hampton elnyerte a darabért a legjobb darabnak járó Evening Standard-díjat és a legjobb új darabnak járó Laurence Olivier-díjat, Lindsay Duncan pedig a legjobb színésznőnek járó Laurence Olivier-díjat Verteuil márkiné alakításáért. A Veszedelmes viszonyok (1988) című filmdrámához írt forgatókönyve jelentette az áttörést Hampton számára; 1989-ben Oscar-díjat és az Amerikai Írók Céhe díját kapta ezért a művéért.

Az 1980-as évektől televízióban és moziban egyaránt tevékenykedett. Rendezőként 1995-ben debütált a Carrington – A festőnő szerelmei című filmmel, amihez a forgatókönyvet is ő írta. Egy évvel később Joseph Conrad Der Secretagent című regényéből rendezett filmet, amelyet Alfred Hitchcock már 1936-ban megfilmesített Sabotage címmel. A következő években kizárólag forgatókönyvíróként dolgozott különféle játékfilmekhez, 2003-ig nem készítette el harmadik rendezői filmjét.

A Vágy és vezeklés című irodalmi adaptáció forgatókönyvével Oscar-jelölést kapott, és megkapta a Satellite Awardot. 1999-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.

2020 októberében a Theater in der Josefstadt tiszteletbeli tagja lett.[17] 2021 áprilisában újabb Oscar-díjat kapott a Florian Zellerrel közösen írt Az apa forgatókönyvéért. Két évvel később Hampton újra együtt dolgozott vele a The Son (2022) című filmadaptáción.

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színdarabok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1966: Mikor láttad utoljára anyámat?, premierje a Royal Court Színházban
  • 1971: The Philanthropist, először a Royal Court Theatre-ben mutatták be; Németre fordította Martin Walser
  • 1974: The Savages (Vadak), premier a Royal Court Theatre-ben; nyomtatásban: Faber & Faber, London, 1974, 86 oldal (angolul) ISBN 0-571-10348-0
  • 1982: Tales from Hollywood (Hollywoodi mesék), világpremier a Mark Taper Forumon, Los Angeles ben volt, míg 1984-ben a németországi Schauspielhaus Düsseldorfban
  • 1985: Dangerous Liaisons (Les Liaisons Dangereuses, Veszedelmes viszonyok), Pierre Choderlos de Laclos azonos című levélregényének színházi adaptációja a Royal Shakespeare Company számára,[18] első előadás Stratford-on-Avon 1985-ben
  • 1991: A fehér kaméleon (White Chameleon), premierje a londoni Royal National Theatre Cottesloe Theatre-ben, Richard Eyre rendezésében; Németre fordította Alissa és Martin Walser
  • 2003: The Method (The Talking Cure), premierje a londoni Royal National Theatre Cottesloe Színházában volt, Howard Davies rendezésében
  • 2009: Jugend ohne Gott (Istentelen ifjúság), Ödön von Horváth után, 2009. november 26-án a Theater in der Josefstadtban mutatták be (németre Reinhard Palm fordította)
  • 2014: A Dark Desire, rendezte: Christopher Hampton; Daniel Kehlmann német fordítása,[19] 2014. november 27-én a josefstadti színházban mutattak be.[20][21]
  • 2020: Egy ismeretlen nő levele, Stefan Zweig Letter of an Unknown Woman című novellája alapján, Daniel Kehlmann német fordítása, premier a 2020/21-es évadban a Theatre in der Josefstadtban[22]

Fordítások és feldolgozások a színház számára

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hampton számos európai színdarabot adaptált és újrafordított angol színpadra. Rendszerint az ő verzióit először a színpadon játszották, és csak később publikálták nyomtatásban.

  • Ödön von Horváth: Don Juan visszatér a háborúból; bemutató 1978: National Theatre Company, Cotteloe Theatre, London
  • Ödön von Horváth: Tales from the Vienna Woods (Tales from the Vienna Woods); premier 1977: National Theatre Company, Olivier Theatre, London
  • Ödön von Horváth: Hit, remény és szeretet ; bemutató 1989: Lyric Hammersmith
  • Ödon von Horváth: Az utolsó ítélet (Judgement Day); premier 2009
  • Henrik Ibsen: Hedda Gabler ; Első előadás 1976: Ibsen Festival Theatre, Stratford, Ontario, Kanada
  • Henrik Ibsen: Szellemek ; bemutató 1978
  • Henrik Ibsen: Nora oder Ein Puppenheim (Babaház); premier 1972
  • Henrik Ibsen: A nép ellensége ; bemutató 1997
  • Henrik Ibsen: A vadkacsa (The Wild Duck); bemutató
  • Daniel Kehlmann : Szenteste ; premier 2017
  • Molière : Don Juan (Don Juan); bemutató 1972
  • Molière: Tartuffe ou L'Imposteur (Tartuffe, vagy Az imposztor); premier 1983: Royal Shakespeare Company
  • Anton Csehov: Sirály; Premier Southwark Playhouse
  • Anton Csehov: Ványa bácsi; bemutató 2012: Vaudeville Színház, London
  • Anton Csehov: Három nővér; premier 2003: Playhouse London
  • Yasmina Reza : L'homme du hasard (A váratlan ember); bemutató 1998: The Royal Shakespeare Company / Barbican Pit and Duchess Theatre, London[23]
  • Yasmina Reza: Beszélgetések après un enterrement (Beszélgetések temetés után) ; premier 2000: Almeida Színház, London
  • Yasmina Reza: Művészet (Art); premier: 1996, London West End
  • Yasmina Reza: Az élet három változata (Life x 3); bemutató 2000/2001: A Royal National Theatre Lyttleton Auditoriuma, 2001 Old Vic
  • Yasmina Reza: The God of Carnage (God of Carnage); premier 2008: Gielgud Színház, London

Forgatókönyvek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Librettók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1993: Sunset Boulevard, Zene Andrew Lloyd Webber
  • 2001: Drakula, zene: Frank Wildhorn
  • 2005: Waiting for the Barbarians, zene: Philip Glass
  • 2007: Appomattox, zene: Philip Glass

Filmek (rendező)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Hollywoodi mesék – Három színmű (Teljes napfogyatkozás (Total Eclipse) ford. Gy. Horváth László; Vadak (Savages) ford. Vajda Miklós; Hollywoodi mesék (Tales from Hollywood) ford. Bart István), Európa Modern Könyvtár, Európa Kiadó, Budapest, 1985, 306 o. ISBN 978-963-07-3753-1

Díjak (válogatás)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európai Filmdíjak

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. május 2.
  2. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 "Internet Broadway Database". Internet Broadway Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ "rsliterature.org/fellows/christopher-hampton/". Hozzáférés: 2025. július 3.
  7. ↑ "www.oscars.org/oscars/ceremonies/1989".
  8. 1 2 "www.tonyawards.com/nominees/year/1995/category/any/show/any/".
  9. ↑ "orf.at/stories/3239874/".
  10. ↑ "europeanfilmawards.eu". Hozzáférés: 2021. december 14.
  11. ↑ "2021 | Oscars.org | Academy of Motion Picture Arts and Sciences" (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. március 24.
  12. ↑ John O'Mahony (2001. április 21.). "„Worlds of his own"". The Guardian (angol nyelven).
  13. ↑ Christopher Hampton Biography (1946–)
  14. ↑ Michael Coveney (2006. március 4.). "Hampton „A talent to adapt"". The Guardian (angol nyelven).
  15. ↑ Patrick Healy (2013. január 2.). "'Rebecca' producer hopes for Broadway run in 2013" (angol nyelven).
  16. ↑ "Obituary: Gwen Watford" (angol nyelven). 2011. október 22.
  17. ↑ "Josefstadt-Ehrenmitgliedschaft an Christopher Hampton". Salzburger Nachrichten/APA. 2020. október 3.
  18. ↑ Nicholas de Jongh (2015. november 11.). "Les Liaisons Dangereuses review – Alan Rickman is a cat who knows the way to the cream". The Guardian (angol nyelven).
  19. ↑ "Zerstörerisches Psychotriangel: „Eine dunkle Begierde" von Christopher Hampton in der Josefstadt". Wiener Zeitung. 2014. november 28.
  20. ↑ Theater in der Josefstadt – Christopher Hampton: Eine dunkle Begierde. Abgerufen am 18. Jänner 2015.
  21. ↑ Theater in der Josefstadt – Eine dunkle Begierde: Uraufführung
  22. ↑ "Geheimnis einer Unbekannten". josefstadt.org.
  23. ↑ London Theatre Archive Archiválva 2022. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben 19. April 1998, abgerufen am 5. Januar 2017
  24. ↑ "Europäischer Filmpreis geht an „Quo Vadis, Aida?"". ORF.at. 2021. december 11.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Christopher Hampton című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Christopher_Hampton&oldid=29229262”